Kaland
Bogarak a holdvilágnál,
és a kutyák énekelnek.
Az lesz, amit megkívántál,
kedved támadt, végre kellek.
Langyos a szél, ajkad mézes,
ujjaid közt szikra pattan.
Kicsit piszkos, mégis szép ez,
forog a Föld, fű alattam.
Becézgetlek, karom ölel,
ahogy ringasz, elhajózom.
Tőlem távol, egész közel,
hallom, suttogsz: jaj, kalózom!
Hazaviszlek, hűvös hajnal,
üres utca, sötét ablak.
Kulcs meg kilincs alig-zajjal...
Ennyi voltál, elfogadlak.
