Játék a fájdalommal |
Még fülembe hordom butácska vádad, Voltam előtted, leszek is utánad, Nincs bennem se’ harag, se’ bánat. és voltak is előtted, vannak utánad. Csak egy nő voltál, kedves, vad és büszke. De minden elég, s mindnek maradt üszke. Te voltál egyedül, ki könnyemet láttad, szerettem – érintett - könnyes szempilládat. Szerettem szemed, kezed, édes ízű bőröd, szerettem haragod, s ahogy poharam eltöröd. Nem hiányom, csak a hiány hozott téged, Szerettem lombos, aranyszőkeséged. Úgy jártam utcádat, mint megbotozott állat, szerettem a legszebb szentséges vállad. Szerettem, szerettél, s maradtak a vádak, néha még felveszem aprócska kutyádat. |