Szürke utcák foglya vagyok,
lenn az aszfalt, fenn csillagok,
ez is, az is csillog-villog -
bennem halkul el a titok.
Forró házak, hűs templomok,
hogyha várnak, nem mozdulok.
Fel is, le is annyi út van,
körbe-körbe visz a futam,
útvesztőim körbefonnak -
hozz virágot Algernonnak.