Két kapu között
Vagyok aki vagyok,
és ezt elfogadom,
ülök vigyorba merülve
vélt babérjaimon.
Ha kékül a hajnal,
elpirul az este,
akkor is megyek előre
a rímeket keresve.
A sápadó Holdról
nem írok elégiát,
a szerelem megszünt szeretni,
elhagyta egyszem fiát.
Mámorom a borral
szép lassan elfogyott,
ne készülj halotti torral,
attól távol vagyok!
Tudom, hogy örökké élni
egy apró tévedés.
Az utam két kapu jelzi:
Piskolt nyit, zár Vetés.
Vetés 2o25 o2 28
