Mert még mindig...
Nekem már kevés ami sok
bennem nincsenek piramisok
csak romok
Csalódás az életem jussa
olyan vagyok mint
Csontvári cédrusa
Viharban egyedül
Olyan mint a sivatag
mélabús és hallgatag
Már nem szólok senkihez
Fáradtsággal a rostokon
nekem már senki sem rokon
Mindenki idegen
Már nincs kedvem többet írni
csak zokogni bőgni sírni
mert még mindig Szeretlek
