Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
 megtöltöttem bús magyar vérrel.
 Hozzátok szólok emberek!
 Héj, testvéreim, emberek
 öt világrészen szerte-széjjel!
 Ím alvadt vérrel telt kupámat
 e rút világon végigöntöm
 s magyar vér mellett, ahogy illik,
 az újesztendőt ősi módra
 zord táltos-szóval fölköszöntöm!
 Babonát mondok, szörnyű átkot!
 Vad mágiát, mely megfogan:
 megátkozom azt, aki vigad!
 Ki bort iszik, asszonyt ölel,
 békében él és boldogan!
 Mert jaj, véres nép ma az én népem!
 Ordas vadak tépik a testét!
 S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
 átok marja ki két szemük világát
 s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!
 Méreggé változzék a bor minden pohárban
 és tébolyult sikollyá a kacaj!
 És szörnyű vész és halálhörgés légyen
 és minden földi otthon porrá égjen
 és minden céda ember benne égjen,
 ki tudni arról semmit nem akar:
 hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
 egy részvétlen világ közepében,
 magára hagyott népem, a magyar!