Úgy érzem, mintha egy réten, vagy inkább egy virágos kertben járnék, s valami édes, bódító illat áradna mindenhonnan. Törökszegfűt látok, jó sokat, meg sárga tulipánokat és rengeteg gyöngyvirágot hűsölni egy öreg fűzfa alatt. Egy nénike fáradt kezével a kerti kutat pumpálja vízért, alatta öntözőkannája, nehéz neki már a teher...
Mellette unokái a döngölt, agyagos földbe lyukakat fúrnak, kezükben színes kis gombok. Épp gombfociznak. Hiszen az egyik köztük én vagyok! - kiáltok fel, s hirtelen megindultságot érzek. Vajon mi a célja Istennek, miért láttatja mindezt velem?

(A varázsló csettint ostorával, s hirtelen változik a kép...)

Egy szobában ülök, kezemben szilvalekváros kenyér, tiszta ragacs minden. A néni szelíden dorgál, s megtörli kezem, arcom, majd egy pohár vizet hoz nekem...
Felébredek. Az álomfoszlányok az enyészeté lesznek - sajnálom is nagyon, mert jólesett, megnyugtatott. Felemelem fejem, újra a szobámban ülök, az elme újra érzékeli a gép zümmögését. Kinyitom a szemem, s kinézek az ablakon. Feltekintek az égre, és kémlelném a Holdat, ha nem takarná egy felhő éppen. Milyen kár! Azt mondják, a Hold a szerelmeseké, mert megmutatja a szeretőknek a titkos ösvényeket, amelyek az imádott nőhöz vezetnek. Eszembe jut a Clair de Lune. Ekkor a zene felerősödik bennem, még az ereimben is érzem. Óh, de szép! - szakad ki a sóhaj belőlem újra, akárhányszor hallom, élem is át.
És a katarzis nem marad el!
Most itt ülök a monitor előtt. Éjjel két óra lassan, szemem kezd észrevétlenül becsukódni. Majd katt-katt, riadok fel ismét, hallom legbelülről az apró hangokat, ahogy agyam egy-egy másodpercre kihagy; így próbálja tudtomra adni, hogy eljött a pillanat, itt az alvás ideje. Én mégis erőt veszek magamon, kortyolok egyet a rég kihűlt zöld teámból, hátha kihúzom még vele néhány percig, bár tudom, hogy minden erőlködésem hiábavaló. A test megköveteli azt, ami jár neki.
Elképzellek. Te épp a legszebb álmodat alszod. Két kezed a fejed alatt, puha párnán pihen. Oldalt fekszel, most egyik lábad előre felhúzod, a takaró kissé félrecsúszik, s ekkor felfedi tested legapróbb titkait. Én ottfelejtem a tekintetem, és elmosolyodom. Valamitől megrebbensz, mintha megéreznéd, hogy „nézlek"; ébredezel.
Kérlek, csukd be a szemem! Tedd rá pilláimra szép ívű, langymeleg kezed, s mondd, hogy „te buta, ideje aludni, hisz álmos vagy már!". Ekkor én engedelmeskedem neked. De csak ekkor, hogy érezd, fontos vagy nekem.
Szia! Szép álmokat kedvesem!