Parafrázis Paál Zsolt Csak ősszel... című versére
Én csak nyáron tudok boldog lenni, mikor rőt aranyát vérzi a Nap, és a mesés Bagdad tűnt színei pompáznak a mélyzöld lombok alatt.
Mikor a vén hegy hajnalban ébred, és hullámos-kék a langy levegő, csöndesen sóhajt a nyírfakéreg, és selyem minden, mint a szemfedő.
Én csak nyáron látom meg a Szépet. Bíborlángú, - mint a vér - az élet; és ha bánatod hozzám küldenéd, - átölelné itt szelíden az enyémet.
|