Rólunk a vers
Ha leírlak, te úgy is megteremtesz:
kulcs leszek néhány teremhez, vagy az arc,
az a másik - ott a homlokod mögött,
a tükröd, mit magadban eltakarsz.
Tárt kapu lesz bent a szemöldök íve,
két ablak a szem - íme az árny-alak;
a félelmed vagyok: vádló önmagad.
Gondolj végig, hogy szavamba zárjalak.
Hát éljen az, kinek már nincsen mersze;
légy' felfüggesztve, vessz belém! Rég' halott,
aki már egészen megértett engem.
Pusztulj te is, mint minden beavatott.
Nekem csak a teljes meztelenségben
lehet elégnem - tán' nincs szebb mágia.
Ki velem kezd, annak az első csóktól
a vajúdásig csapást kell vágnia
kulcs leszek néhány teremhez, vagy az arc,
az a másik - ott a homlokod mögött,
a tükröd, mit magadban eltakarsz.
Tárt kapu lesz bent a szemöldök íve,
két ablak a szem - íme az árny-alak;
a félelmed vagyok: vádló önmagad.
Gondolj végig, hogy szavamba zárjalak.
Hát éljen az, kinek már nincsen mersze;
légy' felfüggesztve, vessz belém! Rég' halott,
aki már egészen megértett engem.
Pusztulj te is, mint minden beavatott.
Nekem csak a teljes meztelenségben
lehet elégnem - tán' nincs szebb mágia.
Ki velem kezd, annak az első csóktól
a vajúdásig csapást kell vágnia
