Egy ifjú hölgy emlékkönyvébe...
S gyászolva nézi őt hallgatag vén halál.
Hitszegő vaksággal ábrándot csalogat,
Mit bolygó szerencse keblemen föltalál.
Mintha még gyermeki szépséged állna itt,
Ajkadat megfesti a szent tavaszi láz,
Ébresztve a néma szív zsenge szép álmait,
S fehérlő vállaid hajnali havazás.
Áltatom magamat a tünékeny mával,
Későn jött a tavasz, becsapnak a szavak.
Estjeim kinyílnak csendes bús pompával,
Őszülő éveim tavasznak látszanak...
1983
