A szeretetben nincsen félelem;
                                          sőt a teljes szeretet kiűzi a
                                          félelmet, mert a félelem
                                          gyötrelemmel jár: aki pedig fél,
                                          nem lett teljessé a szeretetben.
                                                                (1 Ján.4,18)

Ez marad: ez az áttetsző mozdulat,
ez a rég-kigyúlt varázslat,
- lármáz a szív, ringatja a bánat -, 
ezüstje csorog az éjszakának,
rossz perceket feledni bíztat:
lidérctüzek fényei muzsikálnak,
boldog bölcsesség jár utánad,
és minden őszben bizonyosság támad:
oly tisztán látom! 
...régi rajzaimon áll így a vázlat,
mit a szeptemberi eső majd talán eláztat.
De ma süt a nap,
a lángzó alkonyat még elkerül,
itt bent a szobában
fényűzte árnyékunk a falra menekül,
érzem, halk léptekkel követ,
majd egy óvatlan pillanatban
puhán megérinti könyökömet...
...ugye ez nem lehet?
De mint könnyű hegedűszó,
bennem érted mozdul minden:
„aki pedig fél,
nem lett teljessé a szeretetben" -
így hát árnyat hiába emelnek rád az idők,
elvenni semmit nem tudnak tőlem -,
rég meg van írva az én jövőm;
hiába, hogy valami átkos kárhozat,
vagy konok testámentum
átírja álmaimat, és firkál rá
titkos, tiltó rajzokat:
én mindezt szívemtől messzebbre tartva,
tisztán és tévedhetetlenül látom
az örökre szóló égi hatalmat.
Ez marad.

Budapest, 2005.