A Karmel-hegy napszállta bíbora Aranyozza az erdő lombjait Ibolyaszín alkonyán Zöldjében éled a tavasz Ébred a természet Mélykékje az égen Feketebársony árnyaim Cserélik csöndjüket. Burokban őrizve emlékeink Nem rég létező örökét Ha jő' egy halvány csillagsugár Thalassa és Bereniké Lelkem tiszta szeretetén Már tompán dobban a fájdalom.
[...]
Te jössz felém... Csillanó ifjú éveink harmatán Mit nem kezd ki sem múlt sem jelen Felizzó emlékeink... A Nereidák kútja fehéredő kövein Sorsunk egymásba hajló titkain Kagylóba gyűlt hajnalok Vigyázzák hová lépünk. |