Gőzölgő teáskanna, alatta lassú tűz,

puha kenyér és hús a dús asztalon,

a remegő ablakon az alkony betűz.

Halk imával a reggelt magasztalom.

A fűszálon arannyá gömbölyödő harmat,

friss lepkeszárnyon száll a bodza.

A fák hűs odvaiban az est hallgat

s utolsó szelével a holdat feloldozza.

Nem láttalak még soha szebben,

mikor a nap halkan felásít

és fehér ruhád lágyan lebben.

Sima talpad alatt meghajlik a pázsit.