Az éji vihar mindent kifosztott.

Messzi égen millió csillag dermed,

hűs utcákon reszkető villanyoszlop.

A sárba a zúgó eső vet vermet.

Ólom palást száll az égre,

Földre csöppenő múló mákony.

Járdán zubog a lámpák sárga vére

és áttáncol a langyos pocsolyákon.

A hajnal bíbor könnye csordul.

sápadt csillagok, jő a reggel

-a messzi dombokon túl-

vörösen lázadó sereggel.