Láttam ma egy képet.

Nem a mai táj volt!

Messze lovak és cselédek,

és az égen egy aranyfolt,

akár egy aranyló csengő,

tüzes volt, tompa és esengő,

míg távol a harangok

eldongtak egy imát,

s gyúltak a dombokon

a csipkebokor-lavinák

Szeretnék így halni,

ilyen őszi tájban,

hol aranyfüst az ég,

s alant oly sok lány van,

kik szertefutva nevetnek,

kacajuk méla, lágy és csendes,

és szénaillatuk van a tereknek,

ha majd tücsökdalos csend lesz.