Joseph Freiherr von Eichendorff: Holdas éj |
Mintha lágy csókot szórna az ég a földre, éji virágok sápadt szirma álmaiknak őre.
A szellő a mezőket járja, halkan zúg az erdők árnya a csillagáldott éjszakában.
S lelkem szárnya megfeszül a messzi égen át, száll a néma vidéken keresztül, mintha meglelné otthonát. MondnachtEs war, als hätt' der Himmel
|