Archívum: Őszi táj
Mint tétova, kövér angyalok
lomhán szállnak a dús fellegek
s szürke csuhás szél andalog.
Az alkony a hűs vizek közt ellebeg.

A bokrokban őzsuta reszket,
az est komor árnya mindent beföd.
A fák ősz hajából hűs keresztet
sző a sűrűn habzó ólomköd.


A sebzett ég leomlott
testein az árva éj barangol,
s megleli a dermedt templomot.
Balzsamos ima szól a messzi harangból.