Az angyal már rátette kezét a könyvre, megvirradt tán - de fény fölöttünk többé nem ragyog, új kor kísért: atyáinkat most űzték ki meztelen az őszbe, "a Jó Pásztorból marhatolvaj lett: élőhalott" - mondják, de holt tekintetük mögött árnyék-torzképek póklábú rettegését látom felrajzani: "elveszünk mind, arcunkba zsigerszirmok nőnek" - az elfelejtett fény fakó emlékei. Rosszul megválasztott rekesznyílás - ennyi volt csak: egy túlexponált élet: tompán testetlen álom-villanás - a percek lassan ujjaimba égnek. |