Az első csillag a háztetőkre csöppen.
Szürke, méla est koldul háztól-házig,
míg bent a család békén vacsorázik.
Langy-meleg száll a barna, néma csöndben.

A régi asztal roskadón terítve,
rajta hús gőzöl, a serleg borral teli,
suttogó ajkuk az ételt-italt felszenteli.
Dús aranyban ragyog szemüknek íve.

Testüket az éjfél lágyan balzsamozza,
fáradt pára suhan át a szobákon.
Bölcs homlokon pihen most az álom,
míg felzendül a hajnali zsolozsma.

A hűs kertben vak sötétség tapogat,
az ágak közt puhán ring a pókháló.
Ezüstös fénypászmák sebzik a lemálló
hamuszürke, vézna pajtafalakat.

Ájultan zsibong az árnyas távol
és habzó füst-ködét lassan elereszti.
Az apró falu némán reszket a messzi,
vagtató éji vonat tompa sikolyától.