A kerítés napraforgóktól ragyog,

csendes betegek a fényben üldögélnek.

Szántókon nótázó, fáradt asszonyok,

általzúg a kolostori harangének.

Mese száll hozzád a madárral,

általzúg a kolostori harangének.

Udvarról puhán árad a hegedűdal.

Ma barna borát préselik ezévnek.

Az ember ilyenkor szelíd és boldog.

Ma barna borát préselik ezévnek.

Kitárt ajtajú messzi sírboltok

csendjét festik az aranyló fények.

Die Sonnenblumen leuchten am Zaun,

Still sitzen Kranke im Sonnenschein.

Im Acker mühn sich singend die Frau'n,

Die Klosterglocken läuten darein.

Die Vögel sagen dir ferne Mär',

Die Klosterglocken läuten darein.

Vom Hof tönt sanft die Geige her.

Heut keltern sie den braunen Wein.

Da zeigt der Mensch sich froh und lind.

Heut keltern sie den braunen Wein.

Weit offen die Totenkammern sind

Und schön bemalt vom Sonnenschein