Salvador Quintero-nak ajánlva

A Guadalquivir vize
olajfa- és narancsligetek között tör utat.
Granada két folyója
hófödte hazájából a búzaföldre szalad.

Jaj, a szerelem
rég elszállt, s vissza nem tér soha már!

A Guadalquivir vize
gránátsziklák között kanyarog.
Granada két folyója
egyre csak sír és vérrel csatakos.

Jaj, a szerelem
rég elszállt, s vissza nem tér soha már!

Büszke vitorlájú kis hajókat
Sevilla tárt kapukkal fogad;
Granada két folyóján
nehéz sóhajok kapnak pille-szárnyakat.

Jaj, a szerelem
rég elszállt, s vissza nem tér soha már!

Guadalquivir, te büszke bástya,
narancsligetek illata,
Dauro és Genil mind halottak,
fénykoszorúik hullnak a cseppnyi tavakra.

Jaj, a szerelem
rég elszállt, ódon illatokkal a légen át!

Ki mesél majd a régi vizek
balga hevéről, mondd, beszélni ki akar!

Jaj, a szerelem
rég elszállt, s vissza nem tér soha már!

Egykori végzet, egykori olajág,
Andalúzia, elsodor a tengerár!

Jaj, a szerelem
rég elszállt, ódon illatokkal a légen át!

Federico Garcia Lorca (1898-1936) : Baladilla de los tres rios

A Salvador Quintero

 El río Guadalquivir
va entre naranjos y olivos.
Los dos ríos de Granada
bajan de la nieve al trigo.

¡Ay, amor
que se fue y no vino!

El río Guadalquivir
tiene las barbas granates.
Los dos ríos de Granada
uno llanto y otro sangre.

¡Ay, amor
que se fue por el aire!

Para los barcos de vela,
Sevilla tiene un camino;
por el agua de Granada
sólo reman los suspiros.

¡Ay, amor
que se fue y no vino!

Guadalquivir, alta torre
y viento en los naranjales.
Dauro y Genil, torrecillas
muertas sobre los estanques,

¡Ay, amor
que se fue por el aire!

¡Quién dirá que el agua lleva
un fuego fatuo de gritos!

¡Ay, amor
que se fue y no vino!

Lleva azahar, lleva olivas,
Andalucía, a tus mares.

¡Ay, amor
que se fue por el aire!