J.M. Plunkett: A fehér toll


Néztem a borzalmas évet,
Míg egy tollat a félelem
Szárnyából kezed kitépett --
Ártatlanságod szúrt szíven.


Szörnyű titkod reám bíztad,
Most tűzként égeti lelkem,
Keserű könnyeim miatt
Búzám aratni nem mertem.


Csillagmagot nem vetettem
Az ég szeles bérceire,
Inkább felszántottam szívem
S szemed titkát szórtam bele.


Nem aratom le gabonám,
Mely köves földben hajtott ki,
Egy fényes toll hever némán:
Elszórták Isten szárnyai.


2008-01-25


The White Feather


I've watched with Death a dreadful year
Nor flinched until you plucked apart
A feather from the wings of Fear --
Your innocence has stabbed my heart

I took your terrible trust to keep,
Deep in my heart it flames and sears,
And what I've sown I dare not reap
For bitterness of blinding tears.

I have not scattered starry seed
On windy ridges of the skies,
But I have ploughed my heart indeed
And sown the secrets of your eyes.

And now I cannot reap the grain
Growing above that stony sod
Because a shining plume lies plain
Fallen from following wings of God.