A család dallal búcsúzik az ősztől. Az apa kezében barna, halk konyak és az asztalon aranyló étel gőzöl. Ajkukat megáldja a bíbor alkonyat.
A szennyes utakra ráborul az esti oltalom, a csupasz fákat ezüst holdfény rázza. Száz kémény füstől a domboldalon és tovaszáll a nedves tetők éji suttogása.
Reszket a szürke lámpaoszlop és sárga fényét puha eső rezgi át. A sötét bokrok messzi, kifosztott árnyai közt árván didergő őzgidák.
|