A várakozás évei lassan elperegnek, a vágyak, melyekért vagyok megrepedtek, már minden mindegy alapon várok, fásult csendek, elhangolt zongorák lettek a várva-várt nagy csodák...
Már nem toporzékolok ha nem jön időre a Karácsony, vagy a Mikulás késik valamiért, a fásultság köpenyébe bújva hümmögök néha, de a sorsot nem átkozom, vállalom, mit szűkön szabott rám a lét, csak néha fáj egy kicsikét, hogy lassanként eldurvul a játék, s már nem old ki részeg örömöt, belőlem egy későnjött, régenvárt ajándék.
Vetés 11 05 07
|