Decembernek ködfinom zajában
félelmeim együtt lobbannak föl
az ünnepi szikrákkal:
jön a szent karácsony,
várjuk megbűvölten, -
talán csak én,
…egyedül én rettegem.
Uram,
ma hozzád fölfohászkodom:
simítsd ki a redőt a homlokon,
csald vissza a kedves-titkos fényt,
mely majd az éjféllel beszél
szentestén, tőlem távol,
büszke fejét lehajtva
egy régi templomban, - valahol…
Uram,
most, amikor tört árnyat vetnek már
a jégkörmű bokrok,
és fűszálak el nem varrt rojtja zizzen
a hószínű szélben, -
segíts nekem hinnem,
hogy mikor kezedet imára kulcsolod,
sorsomat, - mint rézpénzt -,
markodba szorítod…
Decembernek ködfinom zajával
halk imámat suttogom
babonásan mély
hinni-akarással.