téli reggel
látszik a pára
az autó nem indul
- Istent ne vedd a szádra -
hideg a kulcs
alig fordul a zárban
egy perc
és az ajtó zárva
nekem az idő most is
macskatalpon szalad
kezemben és gondolataimban
a toll már több
mint puszta anyag
akarat
ezt szeretem
ilyen vagyok
így szabad
mögöttem a meleg lakás
a falon tükör lóg a kisszobában
-  még látta lánynak anyámat -
sűrű a tömeg
a Moszkva tér dadog
a betonút latyakos
fáj a fejem
a Kapás utca huzatos
este jön a Kedves
 - boldog vagyok -
a lányom szól „szia, légy óvatos”
elered az ónos eső
fázom
de győzöm hittel
és fénylő daccal
bőven van belőle annyi
hogy érdemes miatta talpon maradni
kipányvázott szívemen
uralkodik a jelen
és Te
mint a Megismételhetetlen
Egyetlen
hát fátylat borítok a rossz múltra
és elviszem magammal a hosszú útra
átlépünk majd a titkokon sorban
hiszen te vagy nekem az összhang
a kávé forró és habos
- én azt hiszem, rokontalan vagyok -
már délután négy van
az eső elállt
pamacsokban hull a hó
a kisföldalatti sárga keramitkockája
elnyeli alakod
az autó most beindult…
…rögtön otthon vagyok –