Ünnepi kiadás - Albert Samain : Pihenő Egyiptom földjén

Végtelen és kékellő az éj messze ott...
Egy szikla árnya álmában ráesett,
szívén nyugvó szent imája óvta Józsefet,
barátja, a jó szamár mellette ácsorgott.


A szfinx lábainál, különös, égi fényben
a Szűzanya tűnik fel, féltőn támogatva:
arca halvány, szép szemeit lecsukta,
kis Jézusa karjában elpihent éppen.


 Most minden elcsitult azon szent helyen
ahol a kisded piheg hófehér lepelben;
távol sejtelmességet lehel a sivatag,

pisszenés sincsen...A tűz játszi nyelve
cérnaszálként alszik ki s tűnik el messze,
csak az örök szfinx figyel némán, hallgatag.



 Le repos en Egypte 


La nuit est bleue et chaude, et le calme infini...
Roulé dans son manteau, le front sur une pierre,
Joseph dort, le coeur pur, ayant fait sa prière ;
Et l'âne, à ses côtés, est comme un humble ami.

Entre les pieds du Sphinx, appuyée à demi,
La Vierge, pâle et douce, a fermé la paupière ;
Et dans l'ombre, une étrange et suave lumière
Sort du petit Jésus dans ses bras endormi.

Autour d'eux le désert s'ouvre mystérieux ;
Et tout est si tranquille à cette heure, en ces lieux,
Qu'on entendrait l'enfant respirer sous ses voiles.

Nul souffle... La fumée immobile du feu
Monte, ainsi qu'un long fil, se perdre dans l'air bleu...
Et le Sphinx éternel atteste les étoiles.