A kapu árnyékában ülök,
fáradt vándor, még pihenek egy percet,
idáig szólt a jegyem,
utaztam eleget,
kevély Nap van az égen, emberek!

Most fáradtan morzsolom
bütykös újjaim közt az eltelt időt,
a terveket pókháló szőtte,
szél vitte el, kit érdekel
mi volt, ki volt előtte,
„ez elment vadászni, ez meglőtte”,
anyám számol újra újjamon,
majd a betűk kínját
élem minden papírlapon,

ülök a kapuban, pihenek, így jó,
várom, hogy hívjanak,
mutasd mit írtál, héj Joe!