Parafrázis Paál Zsolt Csak ősszel... című versére

Én csak éjjel tudok boldog lenni,
mikor fent fehérlik a holdkorong,
s a búsan álló, kifosztott esti
fák között lassú, hűvös szél borong.

Mikor ősi ima száll harangból,
s útján mindent elborít az ében,
ha messzi vándor némán barangol
az éj-erdők habzó gyöngyködében.

Én csak éjjel látom meg a szépet,
mikor száz kémény puhán füstölög;
s az égen, mit az Úr összetépett
táncolnak a víg csillag-ördögök.