Csendes az utca télidőn,
gyorsan vége lesz a napnak;
s halkan búgnak, turbékolnak
a galambok a háztetőn. 

Itt van az éj és hallgatom
kinti hangját zord szeleknek,
erre járnak s bezörgetnek
a jégvirágos ablakon.

Sóhajt a kedves kérlelőn,
álmosan dől két karomba,
így alszunk el, összebújva,
mint galambok a háztetőn.