Eljött az est, józanul. Most elernyed a kezem. A fák közt halkan mozdul és suttog az értelem.
Sokáig állok a sötétben a puha domboldalon. Jó most így tétlen, körbering az oltalom.
Halkan az útra lépek, talpam alatt finom balzsam: kövek között bús emlékek, miket régen elhallgattam.
Az élet messze felszáll, utolszor megáldja a kertet. Előttem egy lágy fűszál, amin a világ cseppé dermed.
2006.
|