Hát visszatértél éjeimbe fénylő csillagokkal,
te fátyolosan kék szemű, szépséges angyal,
legdrágább szerelmem, te elveszített lelenc !
Három évig legyőzni hittelek, nincs több dal,
de te könnyes szemmel és édes mosolyoddal,
most hűlt ágyam fejénél, lám, újra megjelensz.

Csak két szó, s világok királya leszek nyomban,
kezed szívemen, mély sebem már gyógyulóban ;
de mélyítsd csak, kedves, hadd legyen fájóbb sokkal!
Soha még szerető, halódva s asszonyért epedve,
nem itta annak szeme feketéjét megigézve egyre,
s nincsen szebb homlok sehol, ilyen égő csókkal!

Alfred du Musset - Á George Sand (I.)

Te voilà revenu, dans mes nuits étoilées,
Bel ange aux yeux d'azur, aux paupières voilées,
Amour, mon bien suprême, et que j'avais perdu !
J'ai cru, pendant trois ans, te vaincre et te maudire,
Et toi, les yeux en pleurs, avec ton doux sourire,
Au chevet de mon lit, te voilà revenu.

Eh bien, deux mots de toi m'ont fait le roi du monde,
Mets la main sur mon coeur, sa blessure est profonde ;
Élargis-la, bel ange, et qu'il en soit brisé !
Jamais amant aimé, mourant sur sa maîtresse,
N'a sur des yeux plus noirs bu la céleste ivresse,
Nul sur un plus beau front ne t'a jamais baisé !