A szobai lámpa, mint a rózsa, hófehér,
melynek a szürke, esti kertben kell nyílnia ;
táncol a falon a megnyúlt, fekete glória,
s hinni hagy kicsit : már itt a vasárnap-éj.

A szobai lámpa, mint a hold, hófehér,
ahogy tavirózsák tükrén kivirul szépen ;
késő van, s titok, milyen nap van éppen,
s édes, mint egy gyönyörű vasárnap-éj.

Mosolygó lámpa, s mint csipke, hófehér,
fejkötő, mely alatt a fürtök göndörödnek ;
a lámpa fénye teret nyit a szelíd örömnek,
s esti csönd dallamát ontja a vasárnap-éj.

Georges Rodenbach - La lampe dans la chambre ...

La lampe dans la chambre est une rose blanche
Qui s'ouvre tout à coup au jardin gris du soir ;
Son reflet au plafond dilate un halo noir
Et c'est assez pour croire un peu que c'est dimanche.

La lampe dans la chambre est une lune blanche
Qui fait fleurir dans les miroirs des nénuphars ;
On ne sait plus quel jour il est, ni s'il est tard,
Sauf qu'on est doux comme à la fin d'un beau dimanche.

Sourire de la lampe en sa dentelle blanche
Qu'on dirait une coiffe où dorment des cheveux ;
Lampe amicale aux lents regards d'un calme feu
Qui donne à l'air de chaque soir l'air du dimanche.

 

G. Rodenbach (1855-1898)

*

Megjegyzés:

George Rodenbach e versét kifejezetten Ádám miatt fordítottam le ma délelőtt (és nagyon gyors elhatározásból) - mert meghatott, hogy Ádám annyira vár már tőlem Rodenbach-verset, akinek - szerinte - "már a neve is gyönyörű"...
Külön örömmel tettem ezt azért is, mert e verset (legjobb tudásom szerint) még soha, senki sem fordította magyarra.
2009. február 26. 11 óra 55 perc