Szeretem ahogy a napsugár
a csillogó tócsa tüzén
szálkát villant a szemembe,
a kásás hó töppedt fénye
világít arcomon,
a kékülő tiszta végtelenbe
szürke, hegyes tűt
szúr a vetési templomtorony.

Sárga haját bontja
lomhán a Szamos,
most bő derékkal
ring a part alatt,
a víz s a töltés közé
olvadt tócsák lágy szemében
bágyadt fűszálak között
megállt a pillanat.

Vetés 02 03 09