“Ki látta?
Keresztelő János állította a Jordán partján.
Igazat mondott? Látható a láthatatlan? Érzékelhető az érzékelhetetlen? Istennél semmi sem lehetetlen. Most pedig Róla van szó.”
E szavakkal kezdődik a könyv. Nem akar kevesebbet egész tartalmában, mint valamiképpen észrevétetni, amit hívő és hitetlen misztikusok érzékelnek: a tapasztalaton túl él s működik egy erő, valami teremtő szeretet, mely nem AMI hanem AKI. Személy.
A szerző vallja „utószavában”, hogy „Mást nem akar, mint elmondja saját keresését, elbeszéli milyen hétköznapi történések által tapasztalja meg, érzi a LELKET, aki ott fúj, ahol, akar és mindennapi egyszerűséggel „rajzolja” fel, legalább törekszik rá, hogy rásejtessen a Láthatatlan Lélek arcára úgy, amint ő előtte, elmélkedései folyamán és a mindennapokban megtapasztalni engedte önmagát.”