Kedves Leányaim,
Változó és kavargó világunkban régi és mindennap új arcú énedben azt a képet keresed, amelyben örömmel ismernéd fel: én vagyok! Ilyen szeretnék lenni! Ilyennek kell lennem! Keresed azt a tükröt, amelyben igazi énedet látnád meg. Hol ez a kép, hol ez a tükör? A naponta változó és kavargó társdalom, amely körülvesz, ezernyi képet mutat neked a Nőről. Képet – szó szerint. Plakátok, magazinok, videók, filmek és a tévé képernyője. Könyvek s újságok betűtengere. A Nő – s mennyi arccal! Melyik vagy te? Melyik lehetsz, milyenné kell válnod? Hányszor dobban a szíved: igen, ez! Azután lehangoltan legyintesz, hogy mégsem. A Nőt előszeretettel mezítelenül mutatják be, amely ábrázolás a testet hangsúlyozza. Hol van az az őskép, amely a nő egész emberi valóját mutatja be?! Van ilyen?
A nő ősképét próbálom bemutatni könyvemben és a szívedben. Arról a Lányról akarok most írni, aki legmélyebb bensődben ébredni és élni akar. Meg vagyok győződve, hogy olyasmiről szólok, amiről hallani akartok. Szívetek, egész lényetek ösztönösen érzi, amit könyvemben elmondok.
Ellenállhatatlan szeretet késztet, hogy szívetek alig hallható “zenéjét” szavakban fejezzem ki, hogy tudjátok és lássátok: mily valóságot és rendeltetést jelent nőnek lenni?! Érdemes megismerni –
lehetetlen meg nem szeretni –
ám legnagyszerűbb megélni…