 | | | 2025. április 2. szerda, Áron napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Egy újabb esztendő felé | | 
A karácsonyi szent ünnepek elmúltával mindig elfog a kiüresedés érzése. Pedig örömmel kellene nézni előre, hiszen a karácsonyi Szent Gyermek megszületett.
Talán az én gyarlóságom, hogy minden évem karácsonyvárás, s a szenteste a nagy visszatérés a gyermekkor nosztalgikusan szép álomvilágába. Ezek a napok kívül helyeznek a valós időn, s ilyenkor az otthon is szakrális térré válik. Az ember ősi vágya látszik megvalósulni. A karácsonyfa átalakítja a ház belső terét; a fenyő a természet örökszép látomása, a fények a túlvilág ragyogásai, az apró betlehem a zöld lombok alatt az örök születés és az örök visszatérés jelképe.
Régen vágytam az ajándékokat, szerettem kilesni a misztérium beteljesülése előtt utolsó pillanatokat, mielőtt a kis csengettyű megszólalt. Az előszobából bámultam a szobából villódzó fények első villanásába... Szerettem, ahogy énekeljük a Mennyből az angyalt, s szerettem az öleléseket, az illatokat, a békét…
Ma már az ajándékozás boldogsága a felnőttkor csodája.
De ez is elmúlt, s a szakrális tér és idő is tűnni látszik. Ismét jön a hétköznapok robotja, melyről oly keserűn ír a csodálatos Tóth Árpád.
És jön egy új esztendő, mikor a magam korú férfi arra gondol, hogy ismét öregebb lesz, ismét mélyülnek a ráncok, ismét kevesebb a haj a fejtetőn, s még inkább messzebbre kerülök a gyermekkor és a fiatalság nosztalgikus álomvilágától.
És ismét jön a rosszabb élet ördögi játéka, s az ember ilyenkor már nem a saját ifjúságát siratja, hanem a nemzetet, az újabb sanyarú sorsok tízezreit, a magyar jövőt. Újból felteszi a kérdést, hogy lesz-e magyar jövő, mikor a lányom babázik, a fiam pedig olvasgat. Lassan elveszíti a reményét, hogy a kicsiny magyar lánykák anyák lesznek, akik négy-öt gyermeket szülnek a hazának, s a fiúk azzá a dolgos, küzdő, becsületes emberekké lesznek, akikre büszkén mondhatta a régi költő, hogy íme, ilyen az én fajom…
És felteszi magának a magam korú férfi azt a különös kérdést, hogy vajon jövőre is itt állhat a gyermekei közt, mert talán egy titkos betegség már kíméletlenül belerágja magát a szervek titkos szövetei közé…
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |