| | | 2024. október 29. kedd, Nárcisz napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Szeretettel üdvözöljük! | Végh Tamás (vezércikk) | | | | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az büszke láng, ez pernye sem, betűk, szavak, mind egy kupacban. Pár félkövér, sok teljesen, s hátunk mögött még több tucat van. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Őszi nap volt, utaztam, egy nő mellettem gyereket altat, így alhatnak a föld ölében a halottak és a falvak,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Eszed elment, nincs irányod, száradóban vizesárkod, várfaladból a sok téglát, saját erődjükbe toldják. |
| | haiku | Költészet és valóság/Aranylant az élet tavasz béke lesz bennem a tél - végleges magány
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ott állunk a kör közepén a Hrabal-sörözőben, Bálint nap előtt, a havas Pesten egy februári este. Épp, hogy elmentél, épp, hogy ideértem. |
| | novella | Novella/Elbeszélés A domboldal töredezett kövű járdáján magas, negyvenes férfi kapaszkodott fel kimért mozdulatokkal, fekete, elegáns kabátját vigyázva.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mert az számít, aki posztol, a válasz gyors, szavad fegyver. Ujjad hegyén ül a foszfor, lobban a láng, nem is egyszer. |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant A Hold arca vízbe szédült, hangtalanul fennakadt, a vak is úgy őrzi rémült szemében az árnyakat. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A tavalyi ősz forróbb volt még, most gyors esőktől fullad a város, néha nem látszik a ház a ködtől, s az összes utca prüszköl és sáros.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem hiszek már benned, és nem is tudom, ha vagy, merre, ha szembejönnél, rád sem néznék, ahogy a legtöbb emberre. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vagyunk még néhányan itt, addig, ameddig, kitolt határokig, okkal és oktalanul, jellel és jeltelenül, ezer ideiglenes jelenben
|
| | aforizma | Publicisztika/Publicisztika Az erkölcs az, amit másoktól elvárunk. Egyetlen dolgot nem bánunk meg, az a hibánk. A szépségnek mindenki megbocsát, csak az észt kritizálják. |
| | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Por van, hónaljszag, félhomály, egy nő a pultnál jajveszékel. Jövője nincs, a múltja fáj, és nem segít a "többet ésszel",
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nézlek és látlak is talán, ujjak, kezek, nyakad íve, vállak, idegen vagy, de még szelíd és szép, forgatlak, mint egy gyufaszálat. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Már utolsót villan a nyár a Duna szabdalt-fényű tükre fölött, az idő mellém ül vétkeit meggyónni, vagy tán ott áll régi padunk mögött… |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Láttam egy kék elefántot, Két fülével felhőt szántott, Ormányából körbe-körbe Szelíd esőt szórt a földre.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lassanként összeszeded, e széthulló világ darabjait, poros, sötét polcokon lomolsz, pakolod sorban a gazdájuk, feladatukat vesztett holmikat, ruhákat szerszámokat, apróbb emléktárgyakat, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Éjjelente visszajárok hozzád. Ráncos kezemben fonnyadt csokorral teszünk egy sétát a régi kertben, miközben nézzük egymást szótlanul. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Még nyár izzik az őszben és kínoz még ezernyi fajt, úgy cipelem magam magammal, mint egy eldobott sóhajt.
|
| | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant Komor napok kondulnak és ülnek felettem, megrövidült a nappal - érzem csüggedetten. Magamra gondolok, s amit látok, sírkamra: |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Csendekből kitördelt apró sugarakkal díszíti szép haját a Nyár. Patakok medrében arca visszaragyog
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fúj a szél; megállok halkan egy pár percre az ablakban, és nézem a kicsiny kertet: pár rigó szőlőt szemezget.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Látod, megint kitárult még egy ablak, s lágyabb a könny egy hosszú év után. A kínok lassan végleg elmaradnak, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Időm tükreibe nézek, törtszárnyú, csonka mulandóságba, egykori, s majdani végső zuhanásba, s érzem, jelenem elernyed, |
| | novella | Novella/Elbeszélés Zolika szép arcú, de bágyadt tekintetű kisfiúcska volt. Sokszor elnéztem, ahogy kiközösítve áll az aprócska iskolaudvar egyik sarkában.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem vesztem el, s nem álom ez, nem holdkór; hazudj, tagadj, de csontodig hatol, ha csendjeim szavakba döntöm olykor, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kinyílt a világ, fut a nap, az ég, s rovarhad dong, lesi a fát, a földet, minden, mi étek, a földek és a fák megindulnak,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Küszöbön tapos már az ősz, Nyár-postás hoz még levelet, Úgy érzem friss vagyok, erős, És mindent legyőzhetek. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Árva nyár hull árva csöndbe, kévék, rögök összekötve, árvaságunk gépbe szőve, csont-árny mögé elrejtőzve, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nőnek a kukoricák, füvek, gyöngyöznek a fák, lombosodó, öreg almaágak hajlanak a földig, porladó |
| | glossza | Magazin/Film-Színház-Muzsika Bűnei és erényei összenőttek. Nincs senki, aki szétválaszthatná ezt az iszonyú kötést.
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant A múlt éjjel a július odébbállt, zászlaját lengeti már az augusztusi, megrozsdállt homály,
|
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant A sóhajod csupán egy folt a párnán, az énedet még most sem ismerem. Homályos emlék: szédített a látvány, vibrált a fény, forgott a táncterem... |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fázós volt ez a januári reggel, szúrós nyelvekkel nyalta a tájat, s ahogy a széltől a hó száll, majd újra lép egyet, s más fák között kószál,
|
| | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Hosszú volt az út, ami vitt engem. Elítélt a sors - vándorolok és befogom! Az égő nap, éjjel a kioltó csillagok, minden, amit melletted látok megérinti a lelkemet.
|
| | novella | Novella/Elbeszélés A robaj betömte a füleket, szájakat, orrokat, elvakította az embereket. A busz oldalra fordult, majd felborult. Az üvegszilánkok záporként szóródtak szét felhasogatva a bőrt, a ruhákat, a levegőt. A sikoltás úgy durrant szét, mint túlfújt léggömb, s ez is szétszóródott a füstben, zajban. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Sosem hívnak, mégis jövök. Számtalan szék, kerek asztal. Kényszer mosoly, fölös körök, mások előtt pár arasszal próbálkozom ezzel-azzal. |
| | dal | Költészet és valóság/Aranylant Ahogy gyümölcs a napon a szó megérik benned, ha egyszer megtalálsz újra fel kell venned.
|
| | dal | Költészet és valóság/Aranylant hullanak a fények, egy udvarnyi halom, szentem vagy még mindig libbenő alkalom |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egyszer virágoztál, arcodra tartottál, Napnak megmutattál, csillaggal áldottál. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mi sohasem felejtünk, szélverte ágrólszakadtak, Isten áldotta nyomorultak, havas erdőt járó vacogók,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Én csak nyáron tudok boldog lenni, mikor rőt aranyát vérzi a Nap, és a mesés Bagdad tűnt színei pompáznak a mélyzöld lombok alatt. |
|
|
| |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |