2025. január 29. szerda,
Adél napja.
Kalendárium

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
   liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
   az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
   tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
   télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)


vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Nem az bánt, kérlek, azt ne hidd,
hogy pont nem tartasz senkinek,
nem számít az, mert verseid:
mélységnek mondott felszínek,


elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Hogy adtak-e a könyvek? Goethe vagy Arany?
Legyen belőlük hegynyi vagy csak halom?
Ehhez is csak kalapács kell, eszmét bádogozni,
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Még égnek bennem a szavak,
ha nem mondhatom ki őket
felrobbantanak!
Égő fáklya leszek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nincs semmim, csak az éjszakák
magányos bilincse lelkemen,
ajtók mögött magamrazárt
fájdalmak, eltitkolt félelem.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mintha minden erőt magába zárna most a csönd,
s a szél fodrozta víztükör is mintha csak várna,
az idők szaván túl, az Isten szavára,
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Még sohasem mondtam el neked, hogy néha
hegyes karmok nőnek a katatón éjszakában,
és egy rém gyötör: éjfekete lelke van és léha.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az élet puhán andalog,
idebent a sok néma fülke,
vendégeik fáradt, szürke
angyalok.
Szemükben a jót keresem...
tárca
Novella/Elbeszélés
-A katona elindult. Bőröndjében a kispolgáriság egyenruhája volt: fehér ing, fekete nadrág, világos zakó, szürke cipő. Ember akar lenni, ha családot ölel.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az ülésen vérfolt,
üvegszilánk a vázon.
Ragadós a kormány,
füst szag, süt a nap, fázom.
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Ki visszafordul, megragad a mellkas
sovány vigaszán, s nem vészel át telet,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Most is ott ülök még a világfa alatt,
csőretölt felettem részvéttel az idő.
Mint egy szép ígéret, mint egy édes falat,
terül el alattam a zöldes szemfedő.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Lélekben ifjan, velünk, helyben
itt maradottakkal tova gördül a csönd,
papírlap határokat átlépve lankadatlan,
terveinket már nem szőjük napjaink szövetébe,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kerestelek egész nyáron,
elvitt a tavasz messzire.
Hívnálak, hívásod várom, -
rád köszönnék, de nincs kire.
szerelmes vers
Költészet és valóság/Aranylant
Emberek között
faragok árván
egy időt álló
fehér márványt
antik időmértékes
Költészet és valóság/Aranylant
Faggyal jött a december. Pattan az északi szélben
mind a jeges, dermedt fűszál; dércsípte bogyókkal

antik időmértékes
Költészet és valóság/Aranylant
Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény,
csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még,
bár az utolsó, vad dühe tombol,
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Vasárnap, dél…Sétálok a kihalt folyóparton,
- az ég ónszürke, a fák, bokrok csupaszok -,
a vízben úszik egy deszka és néhány karton,
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba!

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mint a kilőtt vessző,
Szeltük át az évet,
Hamis emberlények
Ártottak, lenéztek,
Vidd el nyilam őket
Vidd el, nagyon kérlek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Most nézem innen, nézem onnan,
vitt és hozott, szokás szerint.
Még itt dülöng, de lassan ott van,
úgy nem lesz már, hogy jön megint.

elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Mikor elváltál tőlem,
én hasadtam, s lettem két fél,
ahogy az est és a hajnal széthasad,
és a szakadás az éjfél.
dal
Költészet és valóság/Aranylant

Néhány lomb és tócsa
bűvöli a holdat,
az meg madárként,
lefelé szagolgat,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Varjaktól feketéllik a környék,
villanypóznák, ágak hegyén
fekete estben fekete varjú-vonulás,
varjaktól rakottan inganak a fák,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Gépek, kerekek, épületek feltételei közé
szoruló életek fölé magasodó feszületek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nincs hova hazamenni,
de ha volna is egy ház,
nem vár már haza senki,
csak a ház előtt a fák.

szerelmes vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egyedül vitorlázom Dárius-semmimben
oroszlánsörényű szelek dagasztják a vásznat
szonett
Költészet és valóság/Aranylant
Augusztus volt. Szöktem, menekültem,
Buda várt rám, s virágos keblére vont.
Világrobbanás volt ez, fordulópont:
a kertben rózsa nyílt megrészegülten.
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Közelebb lett a száz,
és messzebb minden ünnep.
Hófehér fejeden a fájdalom
fekete nemezként ül meg.




műfordítás
Műfordítás/Angol versek
Ott vonult fegyencek között,
Elnyűtt, szürke ruhában,
Krikett sapka volt a fején
S lépdelt könnyed-vidáman,
De embert, ki ily vágyva néz,
Én biz’ sose láttam.
novella
Novella/Elbeszélés
Karácsony előtti héten történt, ahogy gyermekkorom idején hazafelé megyek, csődületet látok a házunk előtt. Szürke, félhangosan csámcsogó emberi iszapot.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Legyen boldog, legyen ékes,
Lakjon jól az, aki éhes,
Lelkét emelje az égre,
Úgy vágyjon a segítségre.

bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
Gyermek lett az Isten. Kisdedet találtak a pásztorok jászolba fektetve, pólyába takarva. Még a bölcsek is kicsiny gyermeket láttak.
életkép
Novella/Elbeszélés
Mindenkinek van valamiféle boldogság-tapasztalata. Nem szállnék vitába senkivel, de számomra a legnagyobb boldogság, ha imáim meghallgatásra találnak
tárca
Novella/Elbeszélés
Az utca tele volt ilyen házakkal, vörös hegyei között keskeny és magas tengerszemként húzódtak az ablakok, az egyszerű életek áttetsző titkai.


rapszódia
Költészet és valóság/Aranylant
Magamban keresem, a világban:
hol a küszöb, a rés, a hiba,
mely újra elvisz a mindenség
áradó sodraiba.
Tavaly te voltál a kalauzom,
belőlem csináltál szent vakot,
s én megláttam a mennyet, téged,
kezed szétszedett és összerakott.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy régi kép, egy féltve őrzött emlék:
két felnőtt s köztük két gyerek nevet;
mögöttük tenger, biztos, végtelen kék,
és távolabb a Nap huny épp szemet.

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007