2024. december 21. szombat,
Tamás napja.
Kalendárium

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A december 3-i vasárnappal nemcsak az új egyházi év kezdődik, de a IV. században kialakult advent is. A karácsonyig hátra lévő, négy vasárnapot felölelő időszakban a keresztény világ nemcsak Jézus kétezer évvel ezelőtti születésére emlékezik, hanem felkészül a „második találkozásra” is az adventi koszorú, a hajnali roráték és a szeretetgyakorlatok segítségével....

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...

Fiala Ferenc (1904-1988), a kiváló magyar újságíró-szerkesztő Berkes és a szerzetes című, Münchenben 1979-ben a „Hídfő” kiadásában megjelent kötetében drámai kortárs visszaemlékezéseket közöl nagyjaink 1945 utáni megkínzásáról, így Baranyay Jusztinéról, a két világháború közötti magyar katolikus közélet kiválóságáéról, aki ciszterciként a budapesti Bernardinumban volt tanár és igazgató, 1917-ben a katolikus könyvkiadást fellendítő „Központi Sajtóvállalat” alapítói között találjuk, 1925-től pedig a Pázmány Egyetem Hittudományi Karán az egyházjog tanára.

...
 

Az est megtörtént, - itt van…

darabkáiból eggyé nemesedett

az ittfeledett varázslat,...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Várakozik az ember,
béklyóba szabott testtel,
lélekre várva, lélekben élve,
testbe zárt szívvel,
várakozik az ember.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Télbe vált a föld, a táj,
s a fenyvesek arca mögött
újra fehéredik a magány.
Ilyenkor a másik is megáll,

elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Hogy kezed nélkül, nincs simítás,
szád nélkül csak só a szó,
nincs már Mozart vagy Bach sem,
s már a semmi is csak illúzió.
dal
Költészet és valóság/Ezüstlant
Elindulok, most ez könnyebb,
hetyként zsebrevágom a bút,
S ha reggel a padról kelek, van
vigaszom, ez is csak egy út.
szonett
Költészet és valóság/Aranylant
Feslett plakátok, felhízlalt növények,
vak szél rohan konok fák bús tövének;
nyers utcazajban kővé vált szavak.
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Látjátok, nem sírok,
csak állok, álldogálok,
kezemhez tapadnak
génkezelt virágok.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha van, nem kell, ne is adjatok
igazat soha, bár ostoba
részem fél: az igazság halott.


műfordítás
Műfordítás/Román versek
Mondták, időknek porából
éledünk egy pillanatra,
gondolatunk legjava szó,
lepkeszárny porára írva.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Vártalak
csattanásig tárt ajtókkal
Éden-ízű
zúzmara-csókkal
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Semmiség
a koronád
Mindenség
a jogarod
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Szeretem a hideget... mondtam.
Aztán poharakból ittam a ködöt.
Már nem szánt havat a lovak lába,
Városban lakom, négyfalak között.
novella
Publicisztika/Tárcanovella
Egész lénye mindannak az esszenciája, mely a férfi örök sejtelme: ilyen a nő. Egészen ő volt. Fény, föld, illat, izgalom.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ma más a rend, a díszlet változott,
a senkik is lehetnek istenek,
Beszél a kép, a lényeg átmosott,
s rádöbbenünk, egyének nincsenek;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Menj! Ránts egyet sorsod láncán,
s ki előtted van, lökd el!
Menj! Haladj! Érkezz meg,
térddel vagy könyökkel!
Az ég már nem hajlik a földig,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mintha vén lett volna mindig,
ahogy mindig nehezen evett,
mint, aki tanulta az éhezést,
s újra élni a régi éveket.

vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Majd elfogyok én is, mint a Hold az égen,
És a földi létem árnyékává válok,
Az anyaföld segít, mindent megold szépen,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Gyűlnek, seregekbe verődnek,
erővé rendeződnek köröttem
jajtalan magányban a szavaink,
arccal az időnek.


műfordítás
Műfordítás/Román versek
A test nehéz ruháját levetve
egyszer megtudjuk mit jelenthetett.
Titkok jelét írva, az egekben
függő percekre, táncot lejthetek.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
mert
az ősz
tarka tánc
élni vágyó
utolsó románc
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Az emberek melegre
vágynak ha fáznak
szükségem van rád
mint levélre a fának
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Miért ne szerethetnél,
kiabálhatnál,
vagy átkozhatnál,
ha torkodban lelked,
most, hogy valakit
a földbe el…..
Téged meg önmagadba
temettek?
novella
Novella/Elbeszélés
Csütörtök, reggel, lassan nyolc óra. A belvárosi élet duzzogva ébred, autók és emberek lármáznak, fém sikongat, szél liheg. Zsoltáros őszi nap. Egy ember áll a régi sajtópalota mellett különös, egyszerűségében is szánandó ruhában.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Darazsak dadognak az eresz körül,
hajnalban már a hideg huhog ide,
s reggelente napfény mászik
a tócsás földek sebeibe.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A kelleténél édesebb a vérem,
szememnek fénye kissé már kopott.
A porcokon mész gubbaszt hófehéren,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha majd becsengetek, ne zárd be az ajtót,
Lehet, éjszakára szállást kérek tőled,
Töltsd meg lágy kenyérrel akkor a szakajtót,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Fájok. Még élek.
Most nem reumás bokám,
hanem odvas fogaim
hintik rám a mérget.
Határt jelez a gyulladás,

szerelmes vers
Költészet és valóság/Aranylant
A Hold fényhágcsóin
kapaszkodom Feléd
dobhártyámon zajba fulladt
szívverésem dobol
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hová hullnak le a meghalt varjak
Micsoda csontbőség kullog velünk
Imádkozom az ízét a zivatarnak
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Azt hiszed, én is az vagyok:
csak egy virág, buta növény,
mindig egyhelyben maradok
s bodobácsok gyűlnek körém
novella
Novella/Elbeszélés
Zúgott, sistergett a pályaudvar; valami lármás tiszteletlenség szállt és visszhangzott fölém, az utazás egész zenekari szólama.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ónszínű ég, novemberi hideg.
Szomorú köd szitál, így lépkedek
néma sírok között némán sírva
felnézek a vésett feliratra:
„Született, meghalt, élt ennyi évet.”
bölcselet és gondolat
Publicisztika/Publicisztika
Halottak napja. Megyek a temetőbe halottjaimhoz, bár hiszem, (tudom), hogy nincsenek ott. "De a csontok!"


vers
Költészet és valóság/Aranylant
A tükrömmel ma szembe nézek,
a fény a képen átrohan.
Kemény vonások, lágyabb részek,
az egyszervolt van máshogyan.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sikolt a vonat, felettem lázadó
színek, s a nap még aranybója,
kezemben Szabó Lőrinc-összes,
fülemen Mozart koncsertója.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az büszke láng, ez pernye sem,
betűk, szavak, mind egy kupacban.
Pár félkövér, sok teljesen,
s hátunk mögött még több tucat van.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Őszi nap volt, utaztam, egy nő
mellettem gyereket altat,
így alhatnak a föld ölében
a halottak és a falvak,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Eszed elment, nincs irányod,
száradóban vizesárkod,
várfaladból a sok téglát,
saját erődjükbe toldják.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ott állunk a kör közepén
a Hrabal-sörözőben, Bálint nap előtt,
a havas Pesten egy februári este.
Épp, hogy elmentél,
épp, hogy ideértem.

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007