| | | 2025. január 29. szerda, Adél napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Szeretettel üdvözöljük! | Paál Zsolt (vezércikk) | | | | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Nem az bánt, kérlek, azt ne hidd, hogy pont nem tartasz senkinek, nem számít az, mert verseid: mélységnek mondott felszínek,
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Hogy adtak-e a könyvek? Goethe vagy Arany? Legyen belőlük hegynyi vagy csak halom? Ehhez is csak kalapács kell, eszmét bádogozni, |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Még égnek bennem a szavak, ha nem mondhatom ki őket felrobbantanak! Égő fáklya leszek, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nincs semmim, csak az éjszakák magányos bilincse lelkemen, ajtók mögött magamrazárt fájdalmak, eltitkolt félelem. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mintha minden erőt magába zárna most a csönd, s a szél fodrozta víztükör is mintha csak várna, az idők szaván túl, az Isten szavára, |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Még sohasem mondtam el neked, hogy néha hegyes karmok nőnek a katatón éjszakában, és egy rém gyötör: éjfekete lelke van és léha. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az élet puhán andalog, idebent a sok néma fülke, vendégeik fáradt, szürke angyalok. Szemükben a jót keresem... |
| | tárca | Novella/Elbeszélés -A katona elindult. Bőröndjében a kispolgáriság egyenruhája volt: fehér ing, fekete nadrág, világos zakó, szürke cipő. Ember akar lenni, ha családot ölel. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az ülésen vérfolt, üvegszilánk a vázon. Ragadós a kormány, füst szag, süt a nap, fázom. |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Ki visszafordul, megragad a mellkas sovány vigaszán, s nem vészel át telet, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most is ott ülök még a világfa alatt, csőretölt felettem részvéttel az idő. Mint egy szép ígéret, mint egy édes falat, terül el alattam a zöldes szemfedő. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lélekben ifjan, velünk, helyben itt maradottakkal tova gördül a csönd, papírlap határokat átlépve lankadatlan, terveinket már nem szőjük napjaink szövetébe,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kerestelek egész nyáron, elvitt a tavasz messzire. Hívnálak, hívásod várom, - rád köszönnék, de nincs kire. |
| | szerelmes vers | Költészet és valóság/Aranylant Emberek között faragok árván egy időt álló fehér márványt |
| | antik időmértékes | Költészet és valóság/Aranylant Faggyal jött a december. Pattan az északi szélben mind a jeges, dermedt fűszál; dércsípte bogyókkal
|
| | antik időmértékes | Költészet és valóság/Aranylant Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény, csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még, bár az utolsó, vad dühe tombol, |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Vasárnap, dél…Sétálok a kihalt folyóparton, - az ég ónszürke, a fák, bokrok csupaszok -, a vízben úszik egy deszka és néhány karton, |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba!
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mint a kilőtt vessző, Szeltük át az évet, Hamis emberlények Ártottak, lenéztek, Vidd el nyilam őket Vidd el, nagyon kérlek, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most nézem innen, nézem onnan, vitt és hozott, szokás szerint. Még itt dülöng, de lassan ott van, úgy nem lesz már, hogy jön megint.
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mikor elváltál tőlem, én hasadtam, s lettem két fél, ahogy az est és a hajnal széthasad, és a szakadás az éjfél. |
| | dal | Költészet és valóság/Aranylant Néhány lomb és tócsa bűvöli a holdat, az meg madárként, lefelé szagolgat,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Varjaktól feketéllik a környék, villanypóznák, ágak hegyén fekete estben fekete varjú-vonulás, varjaktól rakottan inganak a fák, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gépek, kerekek, épületek feltételei közé szoruló életek fölé magasodó feszületek, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nincs hova hazamenni, de ha volna is egy ház, nem vár már haza senki, csak a ház előtt a fák.
|
| | szerelmes vers | Költészet és valóság/Aranylant Egyedül vitorlázom Dárius-semmimben oroszlánsörényű szelek dagasztják a vásznat |
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Augusztus volt. Szöktem, menekültem, Buda várt rám, s virágos keblére vont. Világrobbanás volt ez, fordulópont: a kertben rózsa nyílt megrészegülten. |
| | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Közelebb lett a száz, és messzebb minden ünnep. Hófehér fejeden a fájdalom fekete nemezként ül meg.
|
| | műfordítás | Műfordítás/Angol versek Ott vonult fegyencek között, Elnyűtt, szürke ruhában, Krikett sapka volt a fején S lépdelt könnyed-vidáman, De embert, ki ily vágyva néz, Én biz’ sose láttam. |
| | novella | Novella/Elbeszélés Karácsony előtti héten történt, ahogy gyermekkorom idején hazafelé megyek, csődületet látok a házunk előtt. Szürke, félhangosan csámcsogó emberi iszapot.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Legyen boldog, legyen ékes, Lakjon jól az, aki éhes, Lelkét emelje az égre, Úgy vágyjon a segítségre.
|
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Gyermek lett az Isten. Kisdedet találtak a pásztorok jászolba fektetve, pólyába takarva. Még a bölcsek is kicsiny gyermeket láttak. |
| | életkép | Novella/Elbeszélés Mindenkinek van valamiféle boldogság-tapasztalata. Nem szállnék vitába senkivel, de számomra a legnagyobb boldogság, ha imáim meghallgatásra találnak |
| | tárca | Novella/Elbeszélés Az utca tele volt ilyen házakkal, vörös hegyei között keskeny és magas tengerszemként húzódtak az ablakok, az egyszerű életek áttetsző titkai.
|
| | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant Magamban keresem, a világban: hol a küszöb, a rés, a hiba, mely újra elvisz a mindenség áradó sodraiba. Tavaly te voltál a kalauzom, belőlem csináltál szent vakot, s én megláttam a mennyet, téged, kezed szétszedett és összerakott. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy régi kép, egy féltve őrzött emlék: két felnőtt s köztük két gyerek nevet; mögöttük tenger, biztos, végtelen kék, és távolabb a Nap huny épp szemet. |
|
|
| |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |