 | | | 2025. április 11. péntek, Leó, Szaniszló napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | regény | Regény/Nagyregény Egyre forróbb napok jöttek. Éjszaka forgolódtam, nappal kóvályogtam. És olvastam. Volt, hogy egy nap két könyvet. Anyám leült, megnézte. Ilyenkor annyit mondott: |
|  | regény | Regény/Nagyregény Hetekig tartó vitáink voltak. Én a csendes nemjeimmel, anyám a hangos kétségeivel tiltakozott. Ha sétálni indultam, öncélúan buszozás lett belőle a városban.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A zsenge ágból nyílvesszőt hegyeztél, és hátba lőttél szörnyű-aljas módon, s mert többre vágysz az áldott, szép szerepnél, el kell viseljem, most megint csalódom. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Már este van. A lámpák árnyékokat gyúrnak, sötét az ég, álmodnak a csillagok. Kutyák csaholnak, kegyetlen az élet, a holnap az ugatásokba fagyott.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hosszú január, lassú február, fagyzugos csöndekben ázó március, sebeit siratja minden mosolygós kereszthordozó, s tágra zárt szemmel |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fejem felett álmok, gólyák kelepelnek, fénylik a reggel. Nehéz napok tanúi távolodnak, tépett szárnyú idő verdes,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szürke utcák foglya vagyok, lenn az aszfalt, fenn csillagok, ez is, az is csillog-villog - bennem halkul el a titok. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szívemből szakad ki Minden csepp minden álom Onnan röpködnek A fehér madarak |
|  | esszé | Publicisztika/Publicisztika W.S.Maugham nekem Jolly Joker. Ha megindító, elemi erővel elsöprő félresiklott élet-leírásra vagyok kíváncsi |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felhőjáték, vegyszer-permet, a kondenzcsík rosszat sejtet. Gyógyszerpiac, génkísérlet, mindhalálig elkísérget.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Aztán fogyott, s nőtt párszor a hold, a sok rajongás elmúlt, csak volt, s a nő áll fáradtan...
|
|  | regény | Regény/Nagyregény És teltek a napok, máshogy lassan, gyorsan, üresen, kicsempézve az életemet.
|
|  | regény | Regény/Kisregény ihasznál, aláveti magát, az egész egy torzszülött, béna és beteg állapot, mely belemászik az emberbe és ördögivé teszi. |
|  | elégia | Költészet és valóság/Ezüstlant Gondolok Rád, mit csinálsz most, mikor úgy csúszkál a nap a hajnali véren, |
|  | szerelmes vers | Költészet és valóság/Aranylant A fájdalom odújában fészkel a Szerelem Csordulásig van töltve vele az éjszaka |
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Felkelek reggel és érzem: a térdem már megkopott; és időnként ott is fáj már, ahol amúgy nem szokott.
|
|  | irodalomtörténet | Publicisztika/Publicisztika Most Tóth Árpád, Kosztolányi, Radnóti és Babits után - akik a leginkább kedvesek nekem
|
|  | stanza | Költészet és valóság/Aranylant Csak játék volt – és annak gyönyörű, de ma már tudom, sohasem szerettél. |
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant …talán versbe hajlítanék néhány szót - ha itt a reggel -, s elmesélném: előttem még mindig ring a Tirrén tenger,
|
|  | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Itt dúl a harc, ott semmi béke, fröcskölnek vénák, indokok. Hars vádak marnak szent igékbe, az égen telt füst imbolyog.
|
|  | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Lassacskán túl egy jó palacknyi gondon, de attól innen, hol csak sejtelem,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Megsárgult álmaim csendben körbefonnak -
|
|  | regény | Regény/Nagyregény Védtem magam, s lassan mindentől védenem kellett. Az érzelmektől, az otthontól, mely mégiscsak pólyám és balzsamom volt, hogy észrevegyem, hogy anyám boldogtalan |
|  | regény | Regény/Kisregény - Te azt hiszed, hogy minden örökké tart? Hát semmi nem tart örökké. Te sem, én sem. Csak ne siettessük. Mindennek megvan… - Igen, a helye és az ideje. Az enyém itt és most. |
|  | óda | Költészet és valóság/Ezüstlant Márciusi ég! Már a napot egyre feljebb viszed, Tűnik a tél gyomja, mint földi gyom, mit a kapa kiszed, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Köszönöm vállad hűvös ívét, varázsos lényed bűvös ízét.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek, bánata is messzi már az ősznek, tavasz jött el, élni kell, hát élek... |
|  | hexameter | Költészet és valóság/Aranylant Ékes Agáta, arany madaram, neked írtam e verset, |
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Ennek ellenére számomra a Lét mégis csak barátságosabb, mint a Semmi, mert inkább feltételezi az Életet, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Álmomban itt jártál megint. Akár jónak is mondhatnám:
|
|  | műfordítás | Műfordítás/Angol versek Játszó gyerekként táncoltok lábamnál
|
|  | regény | Regény/Nagyregény A rendőrségen, ahogy itt szokták mondani olyan aljas és embertelen nyelvezettel, apám biztos, hogy megvetne ezért, kitálaltam. - Van telefonotok? |
|  | regény | Regény/Nagyregény Kíméletlen forró napok jöttek. Jót tettek a bőrömnek, kiültem az udvarra, úgy tettem, mintha olvasnék, de a fejemet odatartottam a napnak, hadd foltozza be a sebeimet. |
|  | ditirambus | Költészet és valóság/Aranylant Írni, boldog ember! Neked gyönyör az és kocsmai rossz panasz? Sánta ló lesz versed is, mely nyerítve oldalaz.
|
|  | dal | Költészet és valóság/Aranylant Bogarak a holdvilágnál, és a kutyák énekelnek. Az lesz, amit megkívántál, kedved támadt, végre kellek.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nagyanyám pici háza - öreg zárat nyit a kulcs, emlékeim raktára, por a dobozból, ha hullsz, takard el azt, ami fáj.
|
|
|
| |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |