| | | 2024. december 21. szombat, Tamás napja. Kalendárium |
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A december 3-i vasárnappal nemcsak az új egyházi év kezdődik, de a IV. században kialakult advent is. A karácsonyig hátra lévő, négy vasárnapot felölelő időszakban a keresztény világ nemcsak Jézus kétezer évvel ezelőtti születésére emlékezik, hanem felkészül a „második találkozásra” is az adventi koszorú, a hajnali roráték és a szeretetgyakorlatok segítségével....
| |
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| |
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| |
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | |
Fiala Ferenc (1904-1988), a kiváló magyar újságíró-szerkesztő Berkes és a szerzetes című, Münchenben 1979-ben a „Hídfő” kiadásában megjelent kötetében drámai kortárs visszaemlékezéseket közöl nagyjaink 1945 utáni megkínzásáról, így Baranyay Jusztinéról, a két világháború közötti magyar katolikus közélet kiválóságáéról, aki ciszterciként a budapesti Bernardinumban volt tanár és igazgató, 1917-ben a katolikus könyvkiadást fellendítő „Központi Sajtóvállalat” alapítói között találjuk, 1925-től pedig a Pázmány Egyetem Hittudományi Karán az egyházjog tanára. ... | | Az est megtörtént, - itt van… darabkáiból eggyé nemesedett az ittfeledett varázslat,...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Szeretettel üdvözöljük! | Paál Zsolt (vezércikk) | | | | vers | Költészet és valóság/Aranylant Várakozik az ember, béklyóba szabott testtel, lélekre várva, lélekben élve, testbe zárt szívvel, várakozik az ember. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Télbe vált a föld, a táj, s a fenyvesek arca mögött újra fehéredik a magány. Ilyenkor a másik is megáll,
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Hogy kezed nélkül, nincs simítás, szád nélkül csak só a szó, nincs már Mozart vagy Bach sem, s már a semmi is csak illúzió. |
| | dal | Költészet és valóság/Ezüstlant Elindulok, most ez könnyebb, hetyként zsebrevágom a bút, S ha reggel a padról kelek, van vigaszom, ez is csak egy út. |
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Feslett plakátok, felhízlalt növények, vak szél rohan konok fák bús tövének; nyers utcazajban kővé vált szavak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Látjátok, nem sírok, csak állok, álldogálok, kezemhez tapadnak génkezelt virágok.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha van, nem kell, ne is adjatok igazat soha, bár ostoba részem fél: az igazság halott.
|
| | műfordítás | Műfordítás/Román versek Mondták, időknek porából éledünk egy pillanatra, gondolatunk legjava szó, lepkeszárny porára írva. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vártalak csattanásig tárt ajtókkal Éden-ízű zúzmara-csókkal |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Semmiség a koronád Mindenség a jogarod |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szeretem a hideget... mondtam. Aztán poharakból ittam a ködöt. Már nem szánt havat a lovak lába, Városban lakom, négyfalak között. |
| | novella | Publicisztika/Tárcanovella Egész lénye mindannak az esszenciája, mely a férfi örök sejtelme: ilyen a nő. Egészen ő volt. Fény, föld, illat, izgalom.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ma más a rend, a díszlet változott, a senkik is lehetnek istenek, Beszél a kép, a lényeg átmosott, s rádöbbenünk, egyének nincsenek; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Menj! Ránts egyet sorsod láncán, s ki előtted van, lökd el! Menj! Haladj! Érkezz meg, térddel vagy könyökkel! Az ég már nem hajlik a földig,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mintha vén lett volna mindig, ahogy mindig nehezen evett, mint, aki tanulta az éhezést, s újra élni a régi éveket.
|
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Majd elfogyok én is, mint a Hold az égen, És a földi létem árnyékává válok, Az anyaföld segít, mindent megold szépen, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyűlnek, seregekbe verődnek, erővé rendeződnek köröttem jajtalan magányban a szavaink, arccal az időnek.
|
| | műfordítás | Műfordítás/Román versek A test nehéz ruháját levetve egyszer megtudjuk mit jelenthetett. Titkok jelét írva, az egekben függő percekre, táncot lejthetek. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant mert az ősz tarka tánc élni vágyó utolsó románc |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az emberek melegre vágynak ha fáznak szükségem van rád mint levélre a fának
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Miért ne szerethetnél, kiabálhatnál, vagy átkozhatnál, ha torkodban lelked, most, hogy valakit a földbe el….. Téged meg önmagadba temettek? |
| | novella | Novella/Elbeszélés Csütörtök, reggel, lassan nyolc óra. A belvárosi élet duzzogva ébred, autók és emberek lármáznak, fém sikongat, szél liheg. Zsoltáros őszi nap. Egy ember áll a régi sajtópalota mellett különös, egyszerűségében is szánandó ruhában. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Darazsak dadognak az eresz körül, hajnalban már a hideg huhog ide, s reggelente napfény mászik a tócsás földek sebeibe.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A kelleténél édesebb a vérem, szememnek fénye kissé már kopott. A porcokon mész gubbaszt hófehéren,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha majd becsengetek, ne zárd be az ajtót, Lehet, éjszakára szállást kérek tőled, Töltsd meg lágy kenyérrel akkor a szakajtót, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fájok. Még élek. Most nem reumás bokám, hanem odvas fogaim hintik rám a mérget. Határt jelez a gyulladás,
|
| | szerelmes vers | Költészet és valóság/Aranylant A Hold fényhágcsóin kapaszkodom Feléd dobhártyámon zajba fulladt szívverésem dobol |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hová hullnak le a meghalt varjak Micsoda csontbőség kullog velünk Imádkozom az ízét a zivatarnak |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt hiszed, én is az vagyok: csak egy virág, buta növény, mindig egyhelyben maradok s bodobácsok gyűlnek körém |
| | novella | Novella/Elbeszélés Zúgott, sistergett a pályaudvar; valami lármás tiszteletlenség szállt és visszhangzott fölém, az utazás egész zenekari szólama. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ónszínű ég, novemberi hideg. Szomorú köd szitál, így lépkedek néma sírok között némán sírva felnézek a vésett feliratra: „Született, meghalt, élt ennyi évet.” |
| | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika Halottak napja. Megyek a temetőbe halottjaimhoz, bár hiszem, (tudom), hogy nincsenek ott. "De a csontok!"
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A tükrömmel ma szembe nézek, a fény a képen átrohan. Kemény vonások, lágyabb részek, az egyszervolt van máshogyan. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Sikolt a vonat, felettem lázadó színek, s a nap még aranybója, kezemben Szabó Lőrinc-összes, fülemen Mozart koncsertója.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az büszke láng, ez pernye sem, betűk, szavak, mind egy kupacban. Pár félkövér, sok teljesen, s hátunk mögött még több tucat van. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Őszi nap volt, utaztam, egy nő mellettem gyereket altat, így alhatnak a föld ölében a halottak és a falvak,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Eszed elment, nincs irányod, száradóban vizesárkod, várfaladból a sok téglát, saját erődjükbe toldják. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ott állunk a kör közepén a Hrabal-sörözőben, Bálint nap előtt, a havas Pesten egy februári este. Épp, hogy elmentél, épp, hogy ideértem. |
|
|
| |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |