Az illatos tájon, mit renyhe napfény áthat,
még lombok ringnak, mint, bíborló lágy ölek,
s a pálmák közt, hova bágyadt szem láthat,
kreol nőt lát, kit visz a lágy önkívület.

Halovány arca most megigéz; s rajta lázak,
nyakán a nap heve komoly-szelíd vonás lett,
alakja büszke láng, mit hajt a szent vadászat,
mosolya néma és szeme lágy bűvölet.

Ha majd örök dicsű tájunkra jő e szép Hölgy,
Kit Szajna-part vár és a fényes zöld Loire-völgy,
hogy ékesítsen ős-palotát, s ott, ahol rég

trubadúr-had dalolt árnyas parkokon,
ma is ezer szonett zsendül sok dalnokon,
s mint néger rabjai, jobban vágyják hő szemét.

À une dame créole

Au pays parfumé que le soleil caresse,
J'ai connu, sous un dais d'arbres tout empourprés
Et de palmiers d'où pleut sur les yeux la paresse,
Une dame créole aux charmes ignorés.

Son teint est pâle et chaud ; la brune enchanteresse
A dans le cou des airs noblement maniérés ;
Grande et svelte en marchant comme une chasseresse,
Son sourire est tranquille et ses yeux assurés.

Si vous alliez, Madame, au vrai pays de gloire,
Sur les bords de la Seine ou de la verte Loire,
Belle digne d'orner les antiques manoirs,

Vous feriez, à l'abri des ombreuses retraites,
Germer mille sonnets dans le cœur des poètes,
Que vos grands yeux rendraient plus soumis que vos noirs.