Kattogó sínen kövér vonat zuhan,
szűk koporsók: házak ködbe vesznek.
Egy rozzant kordén banános láda van,
s egy rideg suhanc örvend a rendnek.
Emberarcot ölt megannyi szörnyeteg,
s ínség mázol szürke utcaképet.
Dőlt kapuk felől munkások ömlenek,
s parkban hálni fáradt férfi lépked.
Egy gyászos szekér előtt két ló halad,
s mint nyálkás giliszta, lágy a sétány,
s mindezek fölött rossz, régi rongydarab:
csüng a messzi menny dőrén és némán.
Die Fahrt nach der Irrenanstalt
Auf lauten Linien fallen fette Bahnen
Vorbei an Häusern, die wie Särge sind.
An Ecken kauern Karren mit Bananen.
Nur wenig Mist erfreut ein hartes Kind.
Die Menschenbiester gleiten ganz verloren
Im Bild der Straße, elend grau und grell.
Arbeiter fliegen von verkommnen Toren.
Ein müder Mensch geht still in ein Rondell.
Ein Leichenwagen kriecht, voran zwei Rappen,
Weich wie ein Wurm und schwach die Straße hin.
Und über allem hängt ein alter Lappen –
Der Himmel... heldenhaft und ohne Sinn. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
