 | | | 2025. április 2. szerda, Áron napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Apa | | I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.
Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.
II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között
Csend-zajosan.
Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.
III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.
Hamar elragyogott
Az a néhány
Kegyelmi pillanat,
Amikor feltételek,
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.
Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.
IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.
Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül,
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!
V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...
VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!
Súgd fülembe
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs,
Örök gyerek
Végre megfogadnék.
Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél,
Szerettél mérhetetlenül!
Tudtad előre:
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.
Míg élek,
Szívem, agyam
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.
VII.
Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton,
Munkamániás.
Acél fénye villan
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”
VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen
A tébolyult fellegeket.
Karácsony angyala
Oson mellékutakon.
Egyedül jár,
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.
Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya
A lámpafényben.
Előttünk keresztek,
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?
Karácsony angyala
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
Életedben emléke rezdül,
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”
Elnézek az utak felett,
Hazaindulok.
Ma már senkivel
Sem találkozom.
2000. január
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |