Már elfeledte, hogy nyöszörgött,
s mint lett esélye általad
legyőzni ott a sok göröngyöt,
hol gödrök alján sár dagad.

Most tenni kéne, meg se moccan,
csak tükröt bámul és eget;
hozzád se szólna jóllakottan,
szűkében tőled kéreget.

S ha nem kap rögtön: gúnyol, átkoz,
szemedben szálkákat keres.
Mérgéből gyűjt erőt a vádhoz;
sorsára így lesz érdemes.