Nem vesztem el, s nem álom ez, nem holdkór;
hazudj, tagadj, de csontodig hatol,
ha csendjeim szavakba döntöm olykor,
s kinézek rád a görcsös szírt alól.
Megint csalódjak, jól tudom, szeretnéd,
a nálad jobbat nem tűröd te sem.
A tűz melenget, nem perzsel, szerencséd.
Te boldogulsz, én dolgomat teszem.
( Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
