Időm tükreibe nézek,
törtszárnyú, csonka mulandóságba,
egykori, s majdani végső zuhanásba,
s érzem, jelenem elernyed,
s minden eddig kimondott, leírt szó
végtelen egekbe száll, akár az elhallgatás
csöndje egy nyárvégi délután.
Elengedett kézzel állok
az alkonyat oltáránál,
és az idő tükreibe nézek,
s az visszanéz rám…
2024-08-25
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
