(T.J. feladványa alapján)
Azt hiszed, én is az vagyok:
csak egy virág, buta növény,
mindig egyhelyben maradok
s bodobácsok gyűlnek körém.
"Ha csak a virágra gondolsz",
a gyökeret, kapaszkodást
nem látod, sem azt a sorsot,
ahogy megmaradni próbált.
Te csak a szirmokra gondolsz,
csupa színt és életet látsz.
Ideje véges, csak kolonc,
gyökértelen, vágott virág.
Ha a virágra gondolok,
érzem a krizánt illatát.
Szorítom nagyon a csokrot,
s elhiszem, hogy nincs halál
Te csak a virágra gondolj
majd, ha én is virág leszek.
A temetőben csend honol,
Istenhez küldi lelkemet.
2024. nov.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
