Ha majd becsengetek, ne zárd be az ajtót,
Lehet, éjszakára szállást kérek tőled,
Töltsd meg lágy kenyérrel akkor a szakajtót,
Takard rá a legszebb kender terítődet.
Ebből merítettem életet és erőt,
Hogy a zord világban állva tudjak élni,
Mikor acsarkodók ölték meg az időt,
Tudatlanságukkal tanítottak félni.
Ha majd becsengetek, fordíts nekem hátat,
Már más arcot hordok, eldobott szemfedőt,
Aztán ölelj újra, mint harcból a bátrat,
Aki fegyverével elhozta a jövőt.
Vetés 2o24 11 15
Kép Hilda Schnell
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
