Uram, ha csókoddal megérintesz minket,
az elveszi levegőnket - s a halál közel,
bent a szív erőset dobban, a múlás ölel:
súlyos jobb kezeddel ácsolsz ránk bilincset.
És amikor balodnak teljes terhe illet,
a fej kókad - már koporsónkba szögel -
harcunk erőtlen, csak az álom bűvöl el,
de riadt elménkben már üres a tekintet.
És mellkasunkban immár elnyugszik a szív,
hiszen végre édes bölcsőben ring, miben
tengernyi szenvedést tovább már nem vív,
mialatt a meggyötört elme egyszeriben
megszabadul és többé gond, baj már nem hív,
- mert szívünk erős, dicső kezedben pihen.
Miguel de Unamuno - En la mano de Dios
Cuando, Señor, nos besas con tu beso
que nos quita el aliento, el de la muerte,
el corazón bajo el aprieto fuerte
de tu mano derecha queda opreso.
Y en tu izquierda, rendida por su peso
quedando la cabeza, á que revierte
el suenio eterno, aun lucha por cojerte
al disiparse su angustiado seso.
Al corazón sobre tu pecho pones
y como en dulce cuna allí reposa
lejos del recio mar de las pasiones,
mientras la mente, libre de la losa
del pensamiento, fuente de ilusiones,
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
