| | | 2024. december 30. hétfő, Dávid napja. Kalendárium |
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | | | | |
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| |
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| |
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | |
Fiala Ferenc (1904-1988), a kiváló magyar újságíró-szerkesztő Berkes és a szerzetes című, Münchenben 1979-ben a „Hídfő” kiadásában megjelent kötetében drámai kortárs visszaemlékezéseket közöl nagyjaink 1945 utáni megkínzásáról, így Baranyay Jusztinéról, a két világháború közötti magyar katolikus közélet kiválóságáéról, aki ciszterciként a budapesti Bernardinumban volt tanár és igazgató, 1917-ben a katolikus könyvkiadást fellendítő „Központi Sajtóvállalat” alapítói között találjuk, 1925-től pedig a Pázmány Egyetem Hittudományi Karán az egyházjog tanára. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Bella Ahmadulina: Sokszor hittelek... | | Sokszor hittelek...
Sokszor hittelek már ellenségnek, és tehernek is, mit cipel a vállam, de csak színleltél. Mondd, minek? Olcsó tréfa volt, nem vált be nálam.
Akkor, ott a Manyezsnaja téren pénzdarabokat dobáltál a hóba. Érmével jósoltál azon a télen, hogy szeretlek-e. Ez volt a próba.
És sállal tekerted be jéghideg lábam, ott, bizony, a Sándor-kertben, kézenfogva te ámítottad vágyam, mégis azt hitted, én hagylak cserben.
A hazugság ott kavargott felettem mint ezer holló, eszeveszetten.
Lám, utoljára búcsúzol most tőlem. Szemedben nincs harag, se’ bánat. Ó, túléled vígan, bizton remélem, s látod, ez már engem sem bánthat.
Mennyire felesleges minden! S mennyire esetlenek vagyunk! Velem több dolgod már nincsen. S nekem is el kell mennem innen.
Белла Ахмадулина - Я думала...
Я думала, что ты мой враг, что ты беда моя тяжёлая, а вышло так: ты просто враль, и вся игра твоя - дешёвая.
На площади Манежная бросал монету в снег. Загадывал монетой, люблю я или нет.
И шарфом ноги мне обматывал там, в Александровском саду, и руки грел, а всё обманывал, всё думал, что и я солгу.
Кружилось надо мной враньё, похожее на вороньё.
Но вот в последний раз прощаешься. В глазах ни сине, ни черно. О, проживёшь, не опечалишься, а мне и вовсе ничего.
Но как же всё напрасно, но как же всё нелепо! Тебе идти направо. Мне идти налево.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |