Megszületett az első arany! – sóhajtott fel az egyik barátom.

Nem tudom, melyik a beszédesebb;  maga a tény, hogy ilyen sok nap után a világ egyik legjelentősebb sportnemzete csak az olimpiai játékok utolsó körében szerez aranyt, vagy maga ez a fáradt és lemondó sóhaj. Sokáig nem volt bennem elég erő ezen gondolkodnom.

Számomra maga a látvány volt a legfelemelőbb. Nem a célbaérés pillanata, hanem annak a fiatalembernek a látványa, aki a haját nemzetiszín szalaggal kötötte meg homlokán a szentkoronás címerrel.

A látvány azért fontos, mert jelképezhetné az egész magyarságot. Egy életerős fiatalember, aki legyőzi a világot, s magyarságát példamutató módon kinyilvánítja.

Nyilatkozata megdöbbentett. Öröm és boldogság megható elegye, s benne az örök magyar kollektivitás és transzcendens életérzés.

Teljesítményét a tragikus körülmények közt elhunyt nagyszerű bajnokunknak, Kolonincs Györgynek köszöni, akiről vallja, hogy az égből segítette őt a győzelmet megelőző pillanatig. Utána elengedte a kezét arra a néhány lapátmerítésre, amikor a győzelem már egyértelművé vált.

Természetesen ez a huszonöt esztendős szegedi fiatalember nem álszerénységből nyilatkozott így. Minden szavát hitelesítette boldogsága és emberi méltósága. És természetesen a magyarsága.

Óhatatlanul az irodalmat rajongásig szerető embernek a magyar történelem világelső bajnokai jutnak eszébe Toldi Miklóstól Kinizsiig, Kundtól Turi Daniig, Szabó Dezső és Nyirő József által megőrzött székely embercsodákig.

Mikor Arany újrateremti Toldi Miklós robosztus nagyságát, egy egész nemzetet jelképezett vele. Egy szent ideáiban botladozó nemzetet, kinek erkölcsisége, hazaszeretete, mély istenhite a világ legtetejére emeli.

Jó volt látnom ezt a győzelmet, hiszen annak a kártékony és magyarfaló organizmusnak, amely hatvan éve belülről emészti fel ezt a nemzetet, mára a konzumidiótizmust álmodta egy heroikus, istenfélő és istenszerető magyarság helyébe.

Vajda Attila olimpiai aranyat nyert elsőként ezen a pekingi ködös nyáron. Magyar trikolorral és szentkoronával a homlokán, kegyelettel és hittel. Jegyezzük meg ezt a nevet, mert ma Ő a magyarság élő jelképe!